Fejben tudod, hogy nem történt semmi különös, mégis ott marad veled. A torkodban, a gyomrodban, a gondolataidban. Néha órákkal később is.
Valaki mondott valamit. Talán csak egy szó volt, vagy egy hangsúly és benned elindult egy reakció, amire nem igazán volt magyarázatod.
Ezt hívjuk RSD-nek, vagyis elutasításra érzékeny diszfóriának. Ha ADHD-s idegrendszerrel élsz ez az élmény valószínűleg ismerős.
Az előző cikkben arról írtam, hogyan néz ki mindez belülről. Ha szeretnéd jobban megérteni ezt a működést, ott részletesebben is olvashatsz róla.
Ez az egyik legnehezebb része. Sokszor nem egyértelmű helyzetről van szó. Gyakran csak egy visszajelzés vagy egy semleges mondat.
Mégis elindít bennünk valamit.
Összeugrik a gyomrunk, feszültség jelenik meg a testünkben, miközben a másik fél talán észre sem veszi, mi történik bennünk.
Ilyenkor sokan megijednek maguktól, és nem értik, miért ilyen erős a reakció. Kívülről kevésnek tűnhet a kiváltó ok, belül viszont egy valós élmény zajlik.
Amikor visszajelzést kapunk, az ADHD-s idegrendszer nem csak a szavakat dolgozza fel. Kapcsolati jelentést is ad nekik. Nemcsak azt halljuk, mi hangzott el, hanem azt is mit jelent ez ránk nézve.
“Biztonságban vagyok még ebben a kapcsolatban?”
“Rendben vagyok így?”
“Valamit elrontottam?”
Ez nagyon gyorsan történik és mire észrevesszük, már ott a testi reakció és az agyunk elkezdi értelmezni a helyzetet.
Közben lehet, hogy fejben már pontosan tudjuk mi történt. De a testi élmény ettől még számunkra nagyon is valós marad.
Ilyenkor érezzük meg igazán, hogy egy kritika sokkal mélyebbre megy mint szeretnénk.
A beszélgetés véget ér, a másik fél továbblép, bennünk viszont tovább dolgozik az élmény. Újrajátszás, elemzés, visszagondolás. Inkább egy belső utórezgésként él tovább.
Ez sok ADHD-s felnőttnél ismerős. Az idegrendszer egyszerűen lassabban zárja le az ilyen helyzeteket.
Sokan itt kezdik el magukat hibáztatni. Azt gondolják túlérzékenyek vagy egyszerűen nem bírják a kritikát.
Pedig sokszor inkább arról van szó, hogy egy érzékenyebb idegrendszer intenzívebben reagál a kapcsolati helyzetekre. Amikor ezt megértjük, az már maga is valami. Mindent nem old meg, viszont segíthet abban, hogy ne automatikusan magunk ellen fordítsuk ezeket az élményeket.
A következő cikkben arról lesz szó, mi történik akkor, amikor erre a belső érzékenységre alkalmazkodás épül rá és hogyan alakul ki a maszkolás.
Felhasznált szakirodalom
