Miért fáj ennyire a kritika ADHD-val?

Ez a bejegyzés arról szól, hogy miért fáj ennyire a kritika és miért éljük meg támadásnak?

RSD a mindennapi kommunikációban

Fejben tudod, hogy nem történt semmi különös, mégis ott marad veled. A torkodban, a gyomrodban, a gondolataidban. Néha órákkal később is.

Valaki mondott valamit. Talán csak egy szó volt, vagy egy hangsúly és benned elindult egy reakció, amire nem igazán volt magyarázatod.

Ezt hívjuk RSD-nek, vagyis elutasításra érzékeny diszfóriának. Ha ADHD-s idegrendszerrel élsz ez az élmény valószínűleg ismerős.

Az előző cikkben arról írtam, hogyan néz ki mindez belülről. Ha szeretnéd jobban megérteni ezt a működést, ott részletesebben is olvashatsz róla.

Amikor a kritika nem támadás, mégis annak éljük meg

Ez az egyik legnehezebb része. Sokszor nem egyértelmű helyzetről van szó. Gyakran csak egy visszajelzés vagy egy semleges mondat.

Mégis elindít bennünk valamit.

Összeugrik a gyomrunk, feszültség jelenik meg a testünkben, miközben a másik fél talán észre sem veszi, mi történik bennünk.

Ilyenkor sokan megijednek maguktól, és nem értik, miért ilyen erős a reakció. Kívülről kevésnek tűnhet a kiváltó ok, belül viszont egy valós élmény zajlik.

Mi történik ilyenkor bennünk?

Amikor visszajelzést kapunk, az ADHD-s idegrendszer nem csak a szavakat dolgozza fel. Kapcsolati jelentést is ad nekik. Nemcsak azt halljuk, mi hangzott el, hanem azt is mit jelent ez ránk nézve.

“Biztonságban vagyok még ebben a kapcsolatban?”
“Rendben vagyok így?”
“Valamit elrontottam?”

Ez nagyon gyorsan történik és mire észrevesszük, már ott a testi reakció és az agyunk elkezdi értelmezni a helyzetet.

Közben lehet, hogy fejben már pontosan tudjuk mi történt. De a testi élmény ettől még számunkra nagyon is valós marad.

Ilyenkor érezzük meg igazán, hogy egy kritika sokkal mélyebbre megy mint szeretnénk.

Miért marad velünk ilyen sokáig?

A beszélgetés véget ér, a másik fél továbblép, bennünk viszont tovább dolgozik az élmény. Újrajátszás, elemzés, visszagondolás. Inkább egy belső utórezgésként él tovább.

Ez sok ADHD-s felnőttnél ismerős. Az idegrendszer egyszerűen lassabban zárja le az ilyen helyzeteket.

Ami a legkönnyebben félremegy

Sokan itt kezdik el magukat hibáztatni. Azt gondolják túlérzékenyek vagy egyszerűen nem bírják a kritikát.

Pedig sokszor inkább arról van szó, hogy egy érzékenyebb idegrendszer intenzívebben reagál a kapcsolati helyzetekre. Amikor ezt megértjük, az már maga is valami. Mindent nem old meg, viszont segíthet abban, hogy ne automatikusan magunk ellen fordítsuk ezeket az élményeket.

A következő cikkben arról lesz szó, mi történik akkor, amikor erre a belső érzékenységre alkalmazkodás épül rá és hogyan alakul ki a maszkolás.

Ez is érdekelhet

👉 Egyéni konzultáció / első beszélgetés


Felhasznált szakirodalom

  • Meredith Carder: Mindennapi élet ADHD-val
  • Edward Hallowell – Dr. John Ratey: ADHD 2.0