A maszkolás olyan alkalmazkodási folyamat, amelynek során az ember elrejti, visszafogja vagy más viselkedéssel ellensúlyozza a saját természetes reakcióit és nehézségeit, hogy megfeleljen a környezete elvárásainak.
Az előző cikkben arról írtam, mi a maszkolás, és miért kerül ennyi energiába. A felismeréssel azonban még nem ér véget a folyamat. Sokszor éppen ekkor kezdődik a nehezebb része.
Ha valaki évek vagy évtizedek óta alkalmazkodik, nem feltétlenül tudja egyszerűen abbahagyni. Először azzal szembesül, hogy nem is tudja pontosan, mit hagyna abba.
Sok nő gyerekkorától kezdve alkalmazkodik anélkül, hogy tudná, ezt csinálja. Csak azt érzékeli, hogy bizonyos helyzetek kényelmetlenebbek számára, több figyelmet igényelnek, és jobban kifárasztják, mint másokat.
Ha erre sokáig nincs magyarázata, az alkalmazkodás fokozatosan beleolvad abba, amilyennek önmagát gondolja.
Ezt az élményt úgy is megélheted, mintha kétféleképpen lennél jelen: van, amit belül átélsz, és van, amit kifelé mutatsz. A kettő közötti folyamatos váltás akkor is sok energiát vihet el, ha ebből kívülről semmi nem látszik.
Ilyenkor már nem feltétlenül az a kérdés, hogy tudatosan mit rejtesz el. Lehet, hogy olyan régóta figyeled, szabályozod és igazítod magad másokhoz, hogy már te sem látod tisztán, mi szolgálja a kapcsolódást, és mi illeszkedik a saját szükségleteidhez.
A mentorálásban gyakran ennél a pontnál a legnehezebb szavakat találni.
A tartós alkalmazkodás közben nemcsak viselkedésmódok alakulnak ki. Barátságok, munkahelyi szerepek, kapcsolatok és akár teljes életformák is épülhetnek arra, ahogyan megtanultál működni.
Ezért a maszk levétele többet jelenthet néhány szokás elhagyásánál. Felvetheti azt a kérdést is, hogy a korábbi választásaid mennyire illeszkednek ahhoz, amire ma szükséged van.
Ettől még nem kell rögtön megkérdőjelezned a munkádat vagy a kapcsolataidat. A felismerés abban segíthet, hogy jobban értsd, miért lehet ez a folyamat jóval összetettebb annál, mint amilyennek kívülről látszik.
Erről fontos beszélni, mielőtt változtatni próbálnánk rajta.
A maszkolás nem egyszerűen egy rossz szokás vagy kijavítandó hiba. Valamikor szerepe volt az életedben. Segíthetett elkerülni az elutasítást, megtartani egy munkát vagy egy kapcsolatot, illetve fenntartani azt a biztonságot, amelyre akkor szükséged volt.
Ez akkor is igaz lehet, ha az alkalmazkodás ma már több energiát visz el, mint amennyit ad.
Érdemes ezért azt megfigyelned, hol van még valódi funkciója, és hol vált annyira költségessé, hogy már alig marad mellette energiád önmagadra.
Jó szándékú tanács, mégis kevés kapaszkodót ad.
Abból indul ki, hogy pontosan tudod, milyen az önazonos működésed. Ha azonban húsz-harminc éve automatikusan figyeled és igazítod magad, ez egyáltalán nem magától értetődő.
A tanács azt is figyelmen kívül hagyja, hogy nem minden környezet egyformán elfogadó. Lehet társas, családi vagy munkahelyi következménye annak, ha valaki megváltoztatja a korábbi működését. Az sem reális elvárás, hogy az évtizedek alatt kialakult alkalmazkodási módokat egyik napról a másikra ki lehessen kapcsolni.
A felismerés ezért a megkönnyebbülés mellett bizonytalanságot és veszteségérzést is hozhat.
Az Attoe és Climie által készített szisztematikus áttekintés a felismerés és a felnőttkori ADHD-diagnózis nőkre gyakorolt hatását vizsgálta. A kutatók négy visszatérő témát azonosítottak: a szociális és érzelmi jóllétre gyakorolt hatásokat, a kapcsolati nehézségeket, a kontroll hiányának élményét, valamint a diagnózist követő nagyobb önelfogadást.
A vizsgálat nem kifejezetten a maszk levételéről szólt, ezért ebből nem vonhatunk le közvetlen következtetéseket arról, mi történik a maszk levételekor. Jól megmutatja ugyanakkor, hogy egy késői felismerés egyszerre rendezhet át több területet: azt, ahogyan valaki önmagára, a múltjára és a kapcsolataira tekint.
A környezet közben gyakran a korábbi működéshez szokott. Emiatt előfordulhat, hogy a változást nem érti, vagy nehezebben fogadja. A bizonytalanság tehát önmagában nem jelzi azt, hogy valaki rossz irányba indult el.
A maszk levétele ritkán egyetlen döntés. Inkább hosszabb megfigyelési folyamat: annak észrevétele, hogy melyik helyzetben mit teszel, miért teszed, és mennyi energiádba kerül.
Nem szükséges minden kérdést egyszerre megválaszolnod. Már az is fontos felismerés lehet, ha valamelyik kérdés egy konkrét helyzetben eszedbe jut.
Van olyan helyzet, amely után rendszeresen kifáradsz, pedig kívülről nem tűnik különösebben megterhelőnek?
Van olyan ember, akinek a társaságában kevésbé kell figyelned és szabályoznod magad?
Mit fogsz vissza automatikusan, anélkül hogy tudatosan döntenél róla?
Mitől tartasz, ha valamiből kevesebbet rejtenél el?
Az utolsó kérdés különösen fontos. Sokszor ebből válik láthatóvá, hogy a maszknak jelenleg is van funkciója. Ilyenkor azért tarthatod fenn, mert valamilyen valós vagy korábban megtanult következménytől próbálod megvédeni magad.
A maszk levétele nem jelent teljes kitárulkozást. Az sem cél, hogy mindenki előtt ugyanúgy viselkedj, vagy minden gondolatodat és szükségletedet megmutasd.
A lényeg inkább a választás lehetősége: hogy eldönthesd, kinek, mikor és mennyit mutatsz meg magadból, miközben a helyzet következményeit is figyelembe veszed.
Ez ritkán látványos változásokkal kezdődik. Megjelenhet egy őszintébb mondatban, egy határ meghúzásában, egy kevésbé kontrollált reakcióban vagy egy olyan kapcsolatban, ahol nem kell folyamatosan figyelned, hogyan hatsz a másikra.
Van olyan helyzet, ahol ma még nem biztonságos kevesebbet maszkolni. Máshol talán régóta lenne erre lehetőség, csak eddig nem volt tapasztalatod arról, mi történne, ha kipróbálnád.
A cél az lehet, hogy több választásod legyen abban, mikor és mennyit alkalmazkodsz. Az első lépés annak felismerése, mikor választod tudatosan az alkalmazkodást, és mikor nem érzed, hogy lenne választásod.
Ha szeretnéd megnézni, mi minden viheti el észrevétlenül az energiádat, a Rejtett Kimerülés Térkép ebben ad egy első kapaszkodót.
Attoe, D. E. és Climie, E. A. (2023): Miss. Diagnosis: A Systematic Review of ADHD in Adult Women. Journal of Attention Disorders, 27(7), 645–657. https://doi.org/10.1177/10870547231161533
Egyéni folyamatban és biztonságos térben tudunk dolgozni azon, hogy jobban megértsd magad.
Fister Mónika
ADHD mentor
Kívül működsz. Belül túl sok.
Ismerd fel a 4 mintázatot.
Ha ismerős ez az élmény, lehet, hogy nem veled van a baj.
A Rejtett Kimerülés Térkép segít felismerni azokat a mintázatokat, amelyek sok ADHD-s és AuDHD-s nő életében újra és újra megjelennek.
